Az Akita Kutyafajta Eredete
Az akita, a legnagyobb termetű ősi japán kutyafajta, mely a Honshu szigetén lévő Akita térségéről kapta a nevét. Sisi inunak, "nagy kutyá"-nak is nevezték.
Kitartó hűségüket két megtörtént eset felidézésével szokás alátámasztani. Az első az 1957-es japán délisarki expedíció, melyet félbe kellett szakítani, a különösen zord időjárási viszonyok miatt. Az expedíció tagjait felszerelésük és húsz szánhúzó akitájuk hátrahagyásával rendelték vissza. A döntés hatalmas felháborodást okozott. A három év múlva visszatérő kutatók a hajdani táborhelyen tizenkét kutyát jó egészségben találtak, s noha a bázistól csak mintegy 100 km-re vadászhattak, a felszerelés őrzésével nem hagytak fel. Emléküket Hirohito császár parancsára Tokióban felállított életnagyságú szoborcsoportot őrzi. A másik történet hőse a Hacsiko nevű akita, Dr. Ueno professzor kutyája, aki minden este pontosan elment gazdája elé a pályaudvarra. A professzor 1925-ben váratlanul elhunyt egyetemi munkahelyén. Hacsiko attól fogva kilenc éven át, haláláig, a szokott időben megjelent a pályaudvaron. Szobra Tókióban e pályaudvar előtt található.
A bátor, félelmet nem ismerő egykori medvevadász ma remek őrző-védő kutya, otthonát mindenáron megvédelmezi. Tanulékony, ám makacs fajta, gyakran „felülbírálja” a gazdi utasításait, így csak igazán türelmes kutyabarátoknak ajánlott. Szamuráj harcosok is tartották, hogy bátorságából erőt meríthessenek az előttük álló küzdelmekhez. A japán eredetű kutyafajták régebben kizárólag kisebb és közepes testűek voltak, nagyobbak nem léteztek. A XVII. század óta Akita tartományban a közepes testű, medvevadász Matagi inukat kutyaviadalokon használták. 1868-tól a Tosa inuval és tibeti masztiffal keresztezték, hogy még ellenállóbbak és erősebbek legyenek. Ennek következtében a fajta mérete megnőtt, ám az eredeti, spitzekre jellemző karakterisztikus tulajdonságok elvesztek belőle. 1908-ban betiltották a kutyaviadalokat, ám az Akita inu megőrizte akkori tulajdonságait, és nagy testű japán kutyafajtaként fejlődött tovább…
(forrás: szöveg: internetes gyűjtés, képek: saját)